A masszázs a test felületén meghatározott (betanult módszeres, rendezett, adagolt) kézzel vagy géppel, fogásokkal, kezelési céllal alkalmazott mechanikai ingersorozat amelyre kialakuló válaszreakció a fizikális gyógyhatás.  

A fizikai energiai felhasználása miatt a természeti fizikai energiát felhasználó terápiák csoportjába tartozik, ezzel a fizioterápia szerves részét képezi. Terápiás hatását a többi fizioterápiás gyógymóddal együtt fejti ki.

Masszázs története:

I.e 4000 Indiában léteztek már fürdők, sportcsarnokok. A jóga mellett egészségügyi kezelésként alkalmazták a masszázst.

I.e 3200 Ókori Egyiptomban az úszásról hielogrifa árulkodik és a fejlett orvosi kultúra magában foglalta a masszázst és a testmozgást is.

MI.e 2700. Kínában Kong-fu feljegyzéséből tudjuk, hogy papok évekig kezelték a masszőröket és oktatták a gimnasztikát (amit ma thai chi-nek nevezünk) szellemi alapjuk a TAO bölcsessége volt.

I.e 460-370 Görög-római kultúra legnevesebb orvosa Hippokratesz, az egészséges életműködés érdekében ajánlotta a friss levegőt, jó táplálkozást, testmozgást, gyógyfürdőket és a masszázst. Munkájában az De officina medici-ben ezenkívül még a fürdő és ivókúrával is foglalkozott. Krónikus betegeknek fürdőt és masszázst ajánlott. A masszázs görögül gyúrást jelent.

A klasszikus svédmasszázs:

A klasszikus svédmasszázs élettani hatásai:

Az emberi testet érő mechanikai ingerek közvetlen és közvetett úton is befolyásolják a szövetek addigi működését. Hatásukban  elsősorban  helyi hatás, mely közvetlenül befolyásolja a vénás és nyirokkeringést, valamint  közvetetten hat az artériás keringésre, izomtónusra és a zsigeri szervekre.

 Általános hatásai:

Pulzus frekvencia növekedése.

légzés optimazlizálása.

vérnyomás szabályozása.

a test hőmérséklet emelése