Hogyan lettem masszőr – és hogyan találtam vissza önmagamhoz

Sziasztok kedves olvasók!

Ebben a bejegyzésben szeretném veletek megosztani, hogyan lettem masszőr, milyen nehézségeken mentem keresztül, és hogyan sikerült kilábalnom ezekből. De talán még ennél is fontosabb: elmesélem, miért szeretnék segíteni másoknak – akár neked is –, és hogyan tudom ezt megtenni.

Előre szólok, lehet, hogy hosszú lesz, úgyhogy készíts egy adag pattogatott kukoricát – érzem is a vajas illatát a sorok között. 😊

Gyerekkor – egy nehéz indulás

Nem volt könnyű gyermekkorom. Kora gyerekként elhagyott az anyám, később az iskolát is elhagytam – nem önszántamból. Akkor azt éreztem, hogy minden darabokra hullik körülöttem. A fájdalmamat nem tudtam kezelni, így bezárkóztam, félőssé és visszahúzódóvá váltam. Nem értettem, miért van bennem állandó félelem, bizonytalanság, bánat – csak elbújtam a világ elől: filmeket néztem, videojátékokat játszottam, és próbáltam nem érezni.

Menekülés egy másik világba

Ahogy telt az idő, elkezdtem keresni a helyem a világban. Ez egy olyan időszak volt, amikor az ember könnyen rossz társaságba keveredik. Nálam is így történt. Beköszöntött egy korszak, amit csak úgy hívok: "éjszakai túlélő üzemmód".
Ez az időszak tele volt bulikkal, éjszakázással, stresszes vendéglátós munkával – és hát, be kell vallanom, nem volt ismeretlen számomra néhány "füstös és poros" megoldás a problémák elnyomására. Akkor még úgy hittem, hogy jól vagyok: volt pénzem, voltak "barátaim", és pörgött az élet.

Csakhogy ez az életvitel nem vezet sehová. Pár év után teljesen kiégtem. Az emberek, akikkel korábban együtt lógtam, szépen lassan eltűntek mellőlem. Akkor még nem értettem, miért. Ma már tudom: az élet gyakran akkor terel más irányba, amikor nem is sejtjük.

A megtisztulás útja

Egy nap úgy döntöttem: elég volt. Se alkohol, se "füstös alternatívák", se éjszakázás. A tisztulási folyamat nem volt könnyű. Amint ezek az élmények kikoptak az életemből, a háttérben megbúvó depresszió hirtelen előtört. Érzelmek, félelmek, feszültség... mintha egy zombi lennék, aki csak él, de nem él igazán.

Mégis volt bennem valami, ami hajtott előre. Valami, ami azt mondta: "Nem adhatod fel."

A gyógyulás kezdete – masszázs, meditáció, Reiki

Elkezdtem keresni önmagam. Megnéztem egy filmet, amiben a meditáció és az újrakezdés erejéről volt szó. Ez annyira megérintett, hogy eldöntöttem: én is kipróbálom.

Az első próbálkozások persze nem sikerültek. De tanultam, kérdeztem, utánajártam. Egyik ismerősöm mondta: "A meditáció csak akkor működik, ha szembenézel a problémáiddal." Igaza volt. Először a kisebbekkel kezdtem – aztán jöhettek a nagyobb falatok.

Két év kemény belső munka után már nem ugyanaz az ember voltam. Visszataláltam önmagamhoz. Közben elvégeztem egy Reiki tanfolyamot és egy svédmasszázs képzést is. A test és a lélek gyógyulása összefonódott az életemben.

Mi a tanulság?

Fogadd el önmagad.
Bocsáss meg magadnak – akkor is, ha nehéz.
Merj segítséget kérni.
Sose add fel.

Ha rosszul érzed magad, nem vagy magabiztos vagy kiegyensúlyozott, nézz a tükörbe. Mondd el magadnak, akár hangosan:

"Szeretem magam. Magabiztos vagyok. Kiegyensúlyozott vagyok."
Mondd addig, amíg el nem hiszed. Mert el fogod hinni.

Miért segítek másoknak – és hogyan?

Az utam során megtanultam, hogy a lelki fájdalom a testi állapotra is hatással van. A Reiki abban segít, hogy belsőleg gyógyulj, a masszázs pedig, hogy testileg is jól legyél. A kettő együtt csodákra képes.

Mit tudok neked nyújtani?

Meghallgatlak.

Támogatlak.

Masszázzsal, Reikivel és meditációval segítek testi-lelki szinten.

És ott leszek veled – az első lépéstől az utolsóig.

Mit jelent számomra a tudatos életvitel?

Régen, amikor csak sodródtam az eseményekkel, azt hittem, ez az élet rendje. Történnek a dolgok, én meg majd valahogy reagálok rájuk. Ma már teljesen másképp látom.

A tudatos életvitel számomra azt jelenti, hogy felelősséget vállalok magamért – a gondolataimért, az érzéseimért, a döntéseimért és a tetteimért. Nem csak úgy vagyok "valahogy", hanem figyelek arra, hogyan vagyok jelen a világban.

Figyelek arra, mit eszem, hogyan beszélek magamról, kikkel töltöm az időmet, mit engedek be az életembe – és mit engedek el. Megtanultam, hogy a környezetem, a szokásaim, a gondolataim mind hatással vannak rám – és én is hatással vagyok ezekre.

Tudatosan figyelek a testem jelzéseire, a lelkem állapotára. Ha valami nem jó érzés, megállok, és megkérdezem magamtól: "Miért van ez? Mire akar tanítani?" Nem söpröm többé a szőnyeg alá a problémákat, hanem szembenézek velük – még ha fáj is.

Tudatosan élek, mert nem akarok többé a saját életem nézője lenni – részt akarok venni benne.

És nem azt mondom, hogy mindig minden tökéletes – de most már legalább tudom, merre tartok. Nem mások elvárásai szerint, nem a múltam árnyékában, hanem saját belső iránytűm szerint.

Kíváncsi vagy a folytatásra?

Ha tetszett a történetem, és szeretnél hasonló témákról olvasni – például:

Hogyan működik a Reiki mélyebben?

Milyen meditációs technikák segíthetnek a mindennapokban?

Hogyan lehet felépíteni egy pozitív önképet?